HTTP-állapotkód

angolul: HTTP status code

alapelterjedt

Háromjegyű szám, amellyel a webszerver minden kérésre jelzi, hogy sikerült-e teljesítenie, és ha nem, nagyjából mi volt a baj.

Érthetően

Amikor megnyitsz egy weboldalt, a böngésződ kérést küld egy távoli gépnek, a szervernek. A szerver minden válaszában visszaküld egy háromjegyű számot is: ez az állapotkód. Többnyire nem látod, mert ha minden rendben van, a böngésző egyszerűen megmutatja az oldalt.

Olyan ez, mint a postás jelzése egy visszaküldött levélen: „a címzett elköltözött”, „a címzett ismeretlen”, „az átvételt megtagadta”. Nem a levél tartalmáról szól, hanem arról, mi lett a küldemény sorsa. Az állapotkód ráadásul a sikeres kézbesítést is jelzi.

Az első számjegy a lényeg. A 2-vel kezdődő kódok sikert jelentenek, a 3-asok átirányítást, a 4-esek azt, hogy a kéréssel van gond (rossz cím, hiányzó jogosultság), az 5-ösök pedig azt, hogy a szerver hibázott. A leghíresebb a 404: a keresett oldal nincs meg.

Az AI-korszakban ezek a kódok még fontosabbak lettek, mert az AI-agentek és a programok nem a képernyőt nézik, hanem ezekből a számokból döntik el, hogy sikerült-e a művelet, érdemes-e újrapróbálkozni, vagy szólni kell az embernek.

Hogyan működik

A kliens (böngésző, mobilalkalmazás vagy egy AI-agent) kérést küld a szervernek: például kér egy oldalt, vagy elküld egy űrlapot.
A szerver megpróbálja teljesíteni a kérést, és a válaszba beírja az állapotkódot. A régebbi HTTP/1.1-ben a kód mellé egy rövid szöveges megnevezés is kerül, például „200 OK” vagy „404 Not Found”. Az újabb HTTP/2 és HTTP/3 már csak a számot küldi.
A kód első számjegye megadja a csoportot: 1xx tájékoztatás, 2xx siker, 3xx átirányítás, 4xx a kérés hibája, 5xx a szerver hibája.
A kliens a kód alapján cselekszik: megjeleníti a tartalmat, követi az átirányítást, bejelentkezést kér, vagy hibaüzenetet mutat.
A programok és az agentek szabályokat kötnek a kódokhoz. 429-nél (túl sok kérés) várnak, lehetőleg annyit, amennyit a szerver kér, és utána újrapróbálják. 401-nél újra azonosítják magukat. 500-nál naplózzák a hibát és jeleznek.

Példa a mindennapokból

Rákattintasz egy régi cikk linkjére, és azt látod: „404 – Az oldal nem található”. Ez egy HTTP-állapotkód: a szerver él és válaszol, csak az adott címen már nincs semmi. Ha viszont jegyvásárlási rohamnál „503”-at kapsz, a szerver túlterhelt, és érdemes kicsit később újrapróbálnod.

Kit érint

fejlesztőNaponta ezekből a kódokból állapítja meg, hol a hiba, és ezekkel jelzi a saját szolgáltatása is, mi történt egy kéréssel. → Kód

marketingesA rosszul beállított átirányítások és a törött belső linkek látogatókat veszítenek el, és ronthatják a keresőbeli láthatóságot. Áthelyezett oldalnál ezért tartós (301-es) átirányítás kell. → Marketing

vállalkozó, vezetőAz 5-össel kezdődő hibák száma közvetlenül mutatja, mennyire megbízható a webáruház vagy az online szolgáltatás.

mindenkiHa érted, hogy a 404 hiányzó oldalt, az 500-as pedig szerverhibát jelent, tudod, hogy nálad van-e a gond, vagy csak várnod kell.

Gyakori félreértés

TévhitHa hibakódot látok, akkor elromlott az internetem vagy a gépem.

ValójábanÉppen ellenkezőleg: ha állapotkódot kapsz, a kapcsolat működik, hiszen a szerver válaszolt. Ha a neted nem megy, semmilyen kód nem érkezik, a böngésző csak annyit ír, hogy nem éri el az oldalt.

Korlátok és kockázatok

A kód csak nagy vonalakban mondja meg, mi történt; a pontos okot a válasz szövege vagy a szerver naplója árulja el.
Nem minden szolgáltatás használja helyesen: előfordul, hogy egy rendszer „200 OK”-t küld, miközben a válasz szövegében hibaüzenet áll.
Egy agent, amely csak a kódot figyeli, sikeresnek hihet egy valójában félresikerült műveletet, ezért a válasz tartalmát is ellenőriznie kell.
A részletes hibaüzenetek támadóknak is hasznos információt adhatnak, ezért a szerverek néha szándékosan szűkszavúak. Előfordul például, hogy tiltott tartalomra „403” helyett „404”-et adnak, hogy létezését se árulják el.

Hasonló, de nem ugyanaz

Hibaüzenet – A hibaüzenet embernek szóló szöveges magyarázat, az állapotkód viszont szabványos szám, amelyet elsősorban programok értelmeznek, és sikert is jelezhet.
Kilépési kód (exit code) – A kilépési kód egy saját gépen futó program befejezésekor jelzi a sikert vagy hibát, a HTTP-állapotkód pedig hálózati kérésre adott válasz része.
HTTP-metódus – A metódus (például GET vagy POST) azt mondja meg, mit kér a kliens, az állapotkód pedig azt, mi lett a kérés eredménye.

Kapcsolódó fogalmak

Tágabb

HTTP, Kommunikációs protokoll, Webes szabvány

Szűkebb

404-es hiba, Átirányítás, Szerverhiba, Kéréskorlát túllépése

Rokon

API, REST API, Webszerver, Kéréskorlátozás, Hibakeresés

Röviden a története

Az állapotkódok a web korai éveiben, a HTTP protokollal együtt jelentek meg: már az 1990-es évek eleji leírásokban szerepeltek. A HTTP/1.0-t dokumentáló 1996-os RFC 1945 rögzítette a háromjegyű kódok rendszerét, az 1xx csoport pedig a HTTP/1.1-gyel (1997) került be. A ma érvényes meghatározásukat a 2022-ben kiadott RFC 9110 szabvány tartalmazza.

Hol tart most

2026 végén a web és gyakorlatilag minden online szolgáltatás alapvető, évtizedek óta stabil része. Új szerepe, hogy az AI-agentek is ezekből a kódokból tájékozódnak, amikor önállóan hívnak meg szolgáltatásokat.

Állapot: 2026. november

Más nevei

HTTP-állapotkód · HTTP-státuszkód · állapotkód · válaszkód · HTTP-hibakód · HTTP status code · HTTP response code · status code

Források

A szócikk gépi szerkesztéssel készült és gépi szakmai lektoráláson ment át; a „hírekben” rész az Agent Age sztorijaiból automatikusan frissül.