HTTP

angolul: Hypertext Transfer Protocol (HTTP / HTTPS)

alapelterjedt

A HTTP az a közös szabályrendszer, amely szerint a böngésző vagy egy program adatot kér a webszervertől, és megkapja rá a választ.

Érthetően

A HTTP a web közös nyelve. Amikor beírsz egy webcímet, a böngésződ ezen a nyelven kéri el az oldalt egy távoli géptől, a szervertől, az pedig ugyanezen a nyelven válaszol.

Olyan ez, mint egy étteremben a rendelés: te (a böngésző) leadod a kérést a pincérnek, a konyha (a szerver) elkészíti, és visszakapod a tányért, vagy azt a választ, hogy „ez ma nincs”. A HTTP azt rögzíti, hogyan kell rendelni és hogyan kell válaszolni, hogy bármelyik vendég és bármelyik konyha megértse egymást.

A HTTPS ugyanez, csak lezárt borítékban: a kérés és a válasz titkosítva utazik, így útközben más nem tudja elolvasni vagy átírni. Ma már szinte minden weboldal így működik. A webcím „https://” kezdetű, a címsor ikonjára kattintva pedig megnézheted a kapcsolat adatait. Egyes böngészők ezt lakattal jelzik, a Chrome viszont 2023 óta semleges beállítás-ikont mutat. Sima HTTP esetén a böngészők általában „nem biztonságos” figyelmeztetést jelenítenek meg.

Nem csak emberek böngésznek vele. A mobilalkalmazások, a webáruházak fizetési rendszerei és az AI-agentek is HTTP-kérésekkel érik el a külső szolgáltatásokat, például amikor egy agent lekérdezi az időjárást vagy lefoglal egy időpontot.

Hogyan működik

A kliens (böngésző, alkalmazás vagy agent) kapcsolatot nyit a szerverrel; HTTPS esetén előbb ellenőrzi a szerver tanúsítványát, és titkosított csatornát épít fel.
Elküldi a kérést, amelyben szerepel a művelet típusa (például GET = „kérem ezt”, POST = „küldök valamit”), a pontos cím és néhány kísérőadat, az úgynevezett fejlécek.
A szerver feldolgozza a kérést: előkeresi az oldalt, lekérdezi az adatbázist, vagy elmenti a beküldött űrlapot.
Visszaküldi a választ egy háromjegyű állapotkóddal (200 = rendben, 404 = nincs ilyen oldal, 500 = szerverhiba) és magával a tartalommal: szöveggel, képpel vagy adattal.
Minden kérés önálló, a szerver magától nem emlékszik az előzőre; ezért kellenek a sütik és a belépési azonosítók, hogy felismerjen, amikor a következő oldalra kattintasz.

Példa a mindennapokból

Rákattintasz egy rossz linkre, és a „404 – Az oldal nem található” üzenet fogad: ez egy HTTP-állapotkód, a szerver így közli, hogy a kért oldal nem létezik. Amikor pedig a netbankod címe „https://” kezdetű, és a böngésző nem figyelmeztet, az azt jelzi, hogy a HTTP titkosított változatán, HTTPS-en keresztül kapcsolódsz.

Kit érint

mindenkiMinden weboldal megnyitása, online vásárlás és alkalmazáshasználat mögött HTTP-kérések futnak, még ha nem is látod őket.

fejlesztőA weboldalak, az API-k és az AI-agentek eszközhívásai mind HTTP-re épülnek, így a kérések, fejlécek és állapotkódok ismerete alapkövetelmény. → Kód

banki ügyfél, befektetőÉrzékeny adatot, jelszót vagy kártyaszámot csak HTTPS-kapcsolaton érdemes megadni, mert sima HTTP-n ezek titkosítatlanul utaznak. → Pénz

vállalkozó, vezetőA HTTPS nélküli céges weboldalt a böngészők „nem biztonságos” felirattal jelölik, ami rontja a bizalmat és a keresőbeli helyezést is.

Gyakori félreértés

TévhitHa lakat van a címsorban, akkor az oldal megbízható és biztonságos.

ValójábanA lakat csak azt jelenti, hogy a kapcsolat titkosított, azt nem, hogy az oldal üzemeltetője tisztességes. Az adathalász oldalak többsége ma már szintén HTTPS-t használ.

Korlátok és kockázatok

A sima HTTP semmit sem titkosít: nyilvános wifin a forgalmadat bárki lehallgathatja vagy módosíthatja, aki ugyanazon a hálózaton van.
A HTTPS a tartalmat elrejti, de azt általában nem, hogy melyik webhellyel kommunikálsz. Ezt a szolgáltatód vagy a munkahelyi hálózat üzemeltetője többnyire továbbra is láthatja. Ezen az újabb technikák, például a titkosított névfeloldás, csak részben segítenek.
A HTTPS csak az utat védi, a célállomást nem: ha a szerver rosszul tárolja az adataidat, vagy feltörik, a titkosított kapcsolat ezen nem segít.
Ha egy AI-agent HTTP-n keresztül idegen weboldalak tartalmát olvassa be, abban rejtett, rosszindulatú utasítás is lehet, ezért a kapott választ nem szabad vakon megbízhatónak tekinteni.

Hasonló, de nem ugyanaz

URL (webcím) – Az URL azt mondja meg, hol található valami a weben, a HTTP pedig azt, milyen szabályok szerint kéred el és kapod meg.
Internet – Az internet maga a gépeket összekötő hálózat, a HTTP csak az egyik nyelv, amelyet ezen a hálózaton beszélnek. Az e-mailek levelezőszerverek közötti továbbítása például másik nyelvet, az SMTP-t használja.
API – Az API azt írja le, mit lehet kérni egy szolgáltatástól, a HTTP pedig többnyire a csatorna, amelyen ez a kérés és a válasz utazik.

Kapcsolódó fogalmak

Tágabb

Internet, Hálózati protokoll, Világháló

Szűkebb

HTTPS, HTTP-állapotkód, HTTP-kérés, HTTP-fejléc

Rokon

API, URL, REST, Webszerver, Süti

Röviden a története

A HTTP-t Tim Berners-Lee dolgozta ki a CERN-ben a világháló részeként; az első, egyszerű változat 1991-ben jelent meg. A titkosított HTTPS-t a Netscape vezette be 1994-ben, a jelenlegi legújabb nagy változatot, a HTTP/3-at pedig 2022-ben szabványosították.

Hol tart most

2026 végén a HTTP a web és az alkalmazások közötti kommunikáció megkerülhetetlen alapja, a forgalom túlnyomó része titkosított HTTPS-en zajlik. A gyorsabb HTTP/2 és HTTP/3 változat széles körben használatos, és az AI-agentek is jellemzően HTTP-n keresztül érik el az eszközeiket és a szolgáltatásokat.

Állapot: 2026. november

A hírekben

1 Agent Age-sztoriban fordul elő; a görbe a hírmagazin heti előfordulása.

A Coinbase AI-pénzügyi számlákat és korlátozott pénztárcákat vezetett be, az x402 terjed2026. szept. 9. · Pénz

Más nevei

HTTP · HTTPS · Hypertext Transfer Protocol · hipertext-átviteli protokoll · HTTP protokoll · HTTP Secure · HTTP/2 · HTTP/3

Források

A szócikk gépi szerkesztéssel készült és gépi szakmai lektoráláson ment át; a „hírekben” rész az Agent Age sztorijaiból automatikusan frissül.